Élet a tavaszi erdőben
Időtartam:
1,5 óra
Létszám:
10-15
Életkor:
5+
Foglalkozás témája:
Élet a tavaszi erdőben
A természetben zajló évszakok szerinti változások közül a tavasz bemutatása játékosan – a játékokon keresztül nagymozgások fejlesztése, testséma gyakorlatok, téri orientáció fejlesztése
Fejlesztett területek:
- Ismeret
- Készség
- Attitűd
Szükséges kellékek:
-
Olló
-
Ecset
-
Fekete, fehér és sárga tempera
-
Tojástartó
-
Zsírpapír vagy más áttetsző papír
-
Papírguriga
-
Nád vagy bambusz
-
Hullámpapír
-
Apró toboz (más kisebb termés is megfelelő lehet)
Leírás
Megérkezés: nevek felelevenítése (vagy névtanulós játékok)
Beszélgetés a tavaszt jelző eseményekről: időjárás változása, hóolvadás, hőmérséklet emelkedése, rügyfakadás, első virágok, gyümölcsfák virágzása. A gyümölcsfák virágzása kiegészíthető a milyen gyümölcsöket ismersz kérdéssel, a mérsékelt égövön megtermő és a trópusokról származó gyümölcsök közti különbség megvitatása. Mi szükséges ahhoz, hogy gyümölcs lehessen? Beporzás: szél által, állatok által. Mely állatok végzik a beporzást? Beszélgetés a méhekről: méhcsalád, dolgozó, királynő. A beszélgetés további részében kitérés arra a közkeletűen elterjedt tévedésre, hogy a legfontosabb beporzók a természetben a háziméhek lennének. Hány méhfaj létezik? Magányos méhek. Egyéb beporzók: dongók, lepkék, hangyák, madarak, denevérek.
Dongó készítése tojástartóból: a tojástartó laposabb és csúcsosabb részéből is lehet méh, illetve dongószerű állatkát készíteni. A levágott papírt sárga és fekete temperával festjük meg, az „arcát” fehérrel, illetve szemeket is készítünk. Szárnyakat zsírpapírból vagy egyéb áttetsző papírból készítünk és ragasztóval rögzítjük.
A kézműveskedést érdemes két félre tervezni és közte udvari játékot tervezni: Terpeszfogó; Kelj fel, Jancsi; Jégfogó – a játékok kerettörténetét érdemes a foglalkozás témájához igazítani, vagyis a terpeszfogónál egy madár kergeti a méheket, akik egymást kiválthatják; a Kelj fel, Jancsi játék esetében a méhkirálynőhöz kell odaérni; a Jégfogóban pedig a virág szirma rácsukódik a méhecskére és ezért kell kiváltani.
Darázsgarázs avagy méhecskehotel készítése: papírgurigába kell elhelyezni csöves növényeket (nád vagy bambusz szára), összetekert hullámkartont, terméseket, oly módon, hogy abba egy magányos méh be tudjon költözni és a petéit le tudja rakni. A feladat nagy türelmet és kézügyességet igényel, figyelni kell az elakadókra, akiknél minduntalan kipotyognak a gurigából a nádszálak, és akár szóban akár tettel is segíteni őket, hogy mindenki elkészüljön a feladattal, ne legyen sikertelenség. A méhecske hoteleket haza is vihetik, de a közösségi ház udvarán is el lehet helyezni.
Közös uzsonna.
A foglalkozás végén minden gyermekkel egy kört alkotunk, és megkérjük, mondjanak egy játékot vagy feladatot, ami a legjobban tetszett nekik. Az első foglalkozásokon még csak ezt a visszajelzést kérjük, néhány alkalom után bekerülhet a kérdésként az is, hogy volt-e olyan, ami nem nyerte el a tetszését, vagy valamilyen problémát okozott neki. Fontos ezeket lereagálni, és a következő alkalom tervezésekor figyelembe venni.
Tapasztalatok: Mindkét kézműves feladat nagyon lekötötte a gyerekek figyelmét. A méhecske hotel készítése közben 10-15 percig nagyon koncentráltan dolgoztak!
Megérkezés: nevek felelevenítése (vagy névtanulós játékok)
A palántákat körbeüljük, minden növényt külön-külön körbe adunk, megnézzük a gyerekekkel, megfigyeljük a levél alakját, beszélgetünk arról, melyik általuk ismert növényre emlékeztet a levele (pl. citromfű levele hasonlít a csalánra). Megszagoljuk, beszélgetünk arról, mire emlékeztet az illata. Amit lehet, meg is kóstolunk. A gyerekek elmondhatják, hogy mire emlékeztetik őket az egyes növények. Több érzékszerv bevonásával nagyon különböző emlékképek jöhetnek elő. Miután megnevezzük a növényt, újabb kérdést adunk fel, ismerik-e, hol találkoztak vele, milyen felhasználási módjait ismerik. Ez a tapasztalatszerzés és beszélgetés 2-3 fajnál is 15-20 percet is igénybe vehet. Érdemes többször körbe adni ugyanazt a növényt, ahogy egyre több ismeret kerül elő, úgy változik a figyelem is. A mézelő virágokról is beszélgetünk, újra előkerülnek a beporzók mint téma. Ezeket a növényeket is körbe adjuk, megfigyeljük a virágukat, megszagoljuk, mesélünk róla.
A növényeket a helyi adottságoknak megfelelően elültetjük közösen. Érdemes megosztani a feladatokat, mindenkinek jusson valami részfeladat: vízhordás, a virágföld elhelyezése, gödör ásása, kaparása a palántáknak, iszapolás, ültetés, locsolás.
Az ültetést követően színes szélforgókat készítünk. Én előkészített négyzetlapokkal érkeztem, vagyis csak az átlók meghajtása és bevágása volt a gyerekek feladata, továbbá a forgó kialakítása, a pálcára való rátűzést közösen csináltuk. A kész szélforgókkal játszottunk az udvaron, majd egy-egy vakondtúrásba beletűzték a gyerekek.
Közös udvari játékkal zárultak a feladatok. Ez alkalommal a denevér és lepkék játékot játszottuk.
Közös uzsonnát követően a foglalkozás végén minden gyermekkel egy kört alkotunk, és megkérjük, mondjanak egy játékot vagy feladatot, ami a legjobban tetszett nekik. Az első foglalkozásokon még csak ezt a visszajelzést kérjük, néhány alkalom után bekerülhet a kérdésként az is, hogy volt-e olyan, ami nem nyerte el a tetszését, vagy valamilyen problémát okozott neki. Fontos ezeket lereagálni, és a következő alkalom tervezésekor figyelembe venni.
Tapasztalatok:
Kitartó figyelemmel vettek részt a gyermekek a növények megfigyelésében. A nagyobbak (felsőtagozatosak) sok ismerettel rendelkeztek az általunk ültetett gyógy- és fűszernövényekről. A kézműves foglalkozás alatt türelemmel várták ki, amíg segítségkéréskor rájuk került a sor.