Te milyen földről álmodsz?
Időtartam:
2 óra
Létszám:
2-15
Életkor:
7+
Foglalkozás témája:
A föld mint anyag, és mint megtartó tápláló közeg.
Ez a foglalkozás segít megtapasztalni a földet mint anyagot. Alkotó munkájában a teremtés, formálás élményét adva. A mesében a semmit mint kezdeti állapotot, a nem létezés, a káosz az összevisszaság, a sodródás világát a főhős keze álltal formált világ tölti meg. Bár elég elvontnak tűnik a téma de a gyerekek remekül kapcsolódnak hozzá, a teremtés mindig izgalmas kaland. Nagyszerű dolog ha alkalom adódik egy szebb világot elképzelni, anyagba önteni. Mellékes ajándékként az relaxációs, stresszoldó agyagozás közben alkalom adódik beszélgetni, és egyben fejlődik a testérzékelés és a finommotorika is.
A résztvevő gyerekek ismerkednek a föld minőségeivel, tudatosíthatják, hogy milyen sok ajándékot ad nekünk embereknek. Megérthetik, hogy a világ megváltoztatásában, elsőként saját akaratukra, az elhatározásukra van szükség, és a gondolatra, hogy mit is szeretnénk. A játékban részvevők megélik a teremtés, az új létrehozásának nagyszerű élményét.
Az agyagozás önmagában is rendkívül izgalmas fejlesztő és relaxációs eszköz: a tiszta szennyeződésmentes agyaggal való munka megnyugtat, ásványi anyagai beszívódva táplálják a bőrt. Természetes, finoman kézbe simuló, jól formálható textúrája fejleszti a kreativitást, a finommotorikát, a kéz és ujjak ügyességét. Fontos lehetőséget ad a próbacselekvésre, hiszen az elrontott részletek által lehetővé teszi –a foglalkozás védett, tét nélküli közegben- az újrakezdés, a kudarctűrés, a kijavítás, az előre gondolkodás, terveink megalapozásának gyakorlását is.
Fejlesztett területek:
- Szenzoros integráció
- Finommotorika
Szükséges kellékek:
- Agyag
- Külső vagy belső helyszínen is megvalósítható
Leírás
Hívogató: A helyszínen egy finom illat igazi ajándék lehet, hiszen a szegénységben élő gyerekek számára ez különleges kincs. Amíg mindenki összegyűlik, ez a közös pont. A finom illatban mindenkit egyenként megtisztelve egy cseppnyi, csak rá irányuló figyelemmel fogadunk, és egyesével meghívunk a játékra.
Mesejáró térkép segítségével feltérképezzük, hogy ki hol van meseországban? Ez a gyors diagnosztikus játék segíti az aktuális lelkiállapot megismerését, az öngyógyító folyamatok beindítását. Itt a témához kapcsolódóan különböző földrajzi helyeket töltünk meg érzésekkel, gondolatokkal, hogy a további játékban jelen legyenek a helyszínekhez fűződő belső tapasztalatok.
Te hol látod magad ma meseországban? Milyen tájak milyen érzéseket hordoznak? Milyen egy sűrű erdőben lenni? Milyen a hegy tetején? Milyen a csillagok között és milyen a föld mélyén?
Mire jó ez a föld a lábunk alatt? Magokat nevel, megtart, ellát élelemmel…
Te mi lennél a földben? Mutasd meg milyen magocskának lenni? A föld alatt lapulni?
Mutogassuk és mondjuk el a mondókánkat, és közben, akinek van kedve kibújni, az megnőhet!
Földből magba, magból szárba, szárból virágba, virágból kalászba, kalászból kenyérbe, kenyérből testembe, testemből lelkembe, lelkemből lelketekbe!
Hangolóként különböző hangszereket lehet kipróbálni, instrukció nélkül, ami meglehetősen nagy káoszt teremet. Ez nagyszerű alap a mesénknek, ami szintén a káoszból indul, és a rendeződés folyamatát követi végig.
Milyen volt ez a „zene”? Összevissza, zűrzavaros? Éppen ilyen volt a világ abban az időben amiről mesélek nektek! Mesemondás
Szerinted milyen eszköz kellet a földet alkotó Lunotárnak ahhoz, hogy átalakítsa a világát? Kellettek gépek? Mire volt szüksége? A keze, lába, orra, könyöke! Csupán a saját teste. Kellett még valami? Valami ami nem látható? Neked mi kell ahhoz, hogy eljuss valahová? A lábad, és még? Lehet, hogy akarnod is kell? Lunotárnak is nagyon kellett akarnia azt, hogy egy szebb világban éljen!
Te mit teremtenél a világodba?
Alkotó feldolgozás: agyagozás szabadon. Mindenki a kedve szerint alkothat, ki ki saját kedve szerint talál ki fontos dolgokat a világba, de egy kikötéssel, hogy csak a saját kezét használhatja, esetleg az orrát, lábát…
A mélyszegénységben élő gyerekek szeretnek ételt, kemencét, pénzt, védőbástyát készíteni. Bármi is legyen alkalmat ad a gyerekek mellé leguggolni, és néhány szót váltani egyszemélyes beszélgetésben:
Miért fontos ez számodra? Milyen világot képzelsz el? Milyen a te világod?
Zárásként megbeszéljük milyen élményeik voltak, és összeszedjük, hogy mit is teremtetettünk a világba.
Ki, mit tudott a saját kezével alakítani? Milyen lenne így a mi világunk, ha mindez benne lenne?
Zárásként egyenként vagy csoportosan mindenkit kikérdezünk pozitív és negatív tapasztalatairól.
Mit viszel el erről a foglalkozásról? Lehet egy szó, egy kép, egy játék, egy érzés…
+1 melléklet:
Az aranytojást tojó sas
(Finn eredettörténet)
A szép és kecses leány, Luonnotar már évek, évszázadok óta lebegett a kék égbolton. A Természet lányát kietlen és egyhangú, végtelen tér vette körül. Lassacskán ólmos fáradtság kerítette hatalmába, kimerítette a magány, más tájakat szeretett volna látni.
Messze, nagyon messze Luonnotar égi birodalmától, odalent hullámzott a végtelen tenger. A lány összeszedve erejét sebesen lesiklott a magasból, ahol élt, s leszállt a viharos tenger tajtékos hullámaira. Szélvész tombolt, s ő sokáig hányódott, sodródott a hullámokon, akár egy törékeny csónak.
Amikor minden megnyugodott, és Luonnotar új erőt érzett magában, tudta már, hogy egy fiúval viselős, aki csak akkor fog megszületni, ha a világ készen áll a fogadására.
Luonnotar kilenc esztendeig kutatta a határtalan tengert, reménykedve, hogy talál egy partot, ahol megvetheti a lábát és megpihenhet, de mindhiába. Talán a szüntelen bolyongás a sorsa a végtelen hullámverésben? Dideregve és zokogva fohászkodott a mérhetetlen egek urához.
Könnyeitől elvakulva már nem is látta meg a tenger mélységei fölött keringő kiterjesztett szárnyú sast. A sas fészekrakó helyet keresett, de ez a világ, a víz és a szél nem nyújtott számára menedéket, ezért keservesen rikoltozott.
Luonnotar meghallotta a hangját, a hátára fordult, hogy jobban lássa a madarat, majd egyik térdét a habok fölé tartotta. A sas nyomban elfoglalta ezt a gondviselés támasztotta szigetet, fészket rakott rajta és hét tojást tojt: az első hat aranyból, a hetedik azonban vasból volt. A madár három napig költött. Luonnotar mozdulni sem mert, de a harmadik nap végén égő fájdalom hasított a térdébe, s meg kellett mozdítania. Kinyújtotta a lábát, a tojások legurultak róla, s a hullámok közé zuhanva összetörtek. Ám nem merültek el a mélységben, hanem az aranytojások széttört héjának darabjai hatalmasra nőttek, egyes töredékei a levegő legfelsőbb rétegébe szálltak, s belőlük lett az égbolt, más darabjai egybeforrottak, s ezekből formálódott ki a Föld. A tojások sárgájából lett a Nap, fehérjéből a Hold, héjuk apróbb töredékeiből a csillagok és a felhők, az előbbiek aranyból, az utóbbiak vasból.
Luonnotar még kilenc esztendeig bolyongott a végtelen tengeren, de most tekintete végre megpihenhetett az őt körülvevő új világon. Mégsem tudott sokáig nyugodni, mert az új Föld lapos volt és egyhangú. A tizedik nyáron elhatározta, hogy megszépíti a Földet. A mű megalkotásához saját teste szolgált eszközül. Ahol kinyújtotta a karját, hegyvonulat emelkedett. Csípőjével és homlokával lapította le a partvidékeket. Lábaival völgyeket szántott, kezével szigeteket és kőszirteket formált. Belemerült a tengeri örvénybe, s szakadékokat és barlangokat vájt a mélyben. Ahol víztől harmatos teste megpihent, források, folyók fakadtak, s ha továbblépett, tavak csillogtak nyomában.
Művét azzal koronázta meg, hogy világra hozta hosszú évek óta hordott gyermekét, aki elsőként szántotta fel és vetette be az anyja által megformált Földet.
Forrás: Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek. Magvető Kiadó, Bp., 2013
+1 tipp:
Az agyagozás szinte megunhatatlan játék. Ha nem tudjuk kiégetni akkor is értékes tapasztalat és egyfajta stresszoldó eszköz a gyerekeknek.
+1 tipp:
Agyag helyett gyúrmát is használhatunk, bár kevésbé mozgat meg.
+1 tipp:
Ha van rá lehetőségünk nézegessük meg Charlotte Guillain: Talpam alatt a föld című hajtogatós könyvét.
+1 praktika:
Ha engedjük, akkor egy-egy gyerek túlontúl sok agyagot fog markolni, ezért inkább osszuk ki mi, a tenyérbe illő agyag gombócokat.
+1 praktika:
A nehézsorsú gyerekeknek szokatlan lehet a mesehallgatás, ezért az itt csatolt történeteket lehet, hogy csak rövidítve, egyszerűsítve tudják befogadni, de a rendszeres mesealkalmakon ez fejlődik, ezért itt a teljes meseszöveget csatoltuk. Mélyszegénységben élő gyerekeknél sokszor az is különleges kincs lehet, hogy valaki szépen beszél, vagy meghallgat. A mesehallgatás segíti a belső képalkotás fejlődését, az énerő, az önbizalom fejlesztését, valamint a pszichológiai értékek mellett számos pedagógiai értékkel lesz gazdagabb a személyiség.
+1 praktika:
A játékok során akár nagyobb gyerekeknél is gondot okozhat az irányok, az írás, a testrészek megértése. Amit lehet, segítsük mutogatással, hogy gyerekeink ne a megszégyenülés tudatlanság érzését vigyék haza.
+1 praktika:
Az itt leírt foglalkozások olyan ötletek, amit kipróbáltunk, jól működött, de az aktuális csoporttól függően más és más lehet, más lehet a súlypontja, fókusza is.
+1 praktika:
Az időzítésnél hasznos lehet, ha tudjuk, mikor van a településen segély vagy családi pótlék nap. Erre nem érdemes foglalkozást tenni. Mélyszegénységben élő gyerekeink számára ez olyan ünnepnap, amikor a figyelmük egészen máshol van.
+1 praktika:
Foglalkozások kezdetén, az előző alkalmak emlékeit felidézve kapcsoltuk össze a tapasztalatokat. Mire emlékeztek az elmúlt alkalmakból? Ezt nem jeleztük a leírásokban, hiszen önállóan is használhatók az egyes óravázlatok.
+1 praktika:
Néhány foglalkozás összekapcsolható, épülhetnek egymásra: fák/erdő, a víz/cselekvés, én/ritmus, föld/jövő.
+1 praktika:
Az alkalmakon néhány olyan segédeszközt használtunk, amik gazdagítják a foglalkozást, de megvalósíthatók ezek nélkül is.
Nagymozgásos játékokhoz: A szivárványszínű ejtőernyő
Ez egy nagy méretű, kerek vékony textil, ami varázslatosan repül, és sokféle játék kísérése alkalmas. Remek lehetőség, hogy a résztvevők megismerkedjenek a csoportban való együttműködéssel, a kooperatív csapatjátékkal, komplex mozgásformák által. A gyerekek közös tevékenységének összehangoltnak kell lenni ahhoz, hogy a saját mozgásuk eredményeként magasba emelkedjen az ejtőernyő. Az ejtőernyőjáték során megtaníthatóak az oldalak, zónák, végtagok, színek nevei, az együtt mozdulás. A fellebbenő ejtőernyő adta izgalmas pillanatokban bármilyen kérdés mentén tudunk választani, válaszolni, szaladni, csoportokat alkotni, köszönteni egymást. Nincsenek győztesek és vesztesek, csak közös játék és élmény.
Önismereti munkához, csapatépítéshez, kezdő és zárójátékhoz: A Mesejáró térkép
Mesék birodalmának térképe, melyen sokféle játékot játszhatunk akár csoport folyamatokat támogatva, a családban, gyors felmérésben, önismereti munkában, egyéni fejlesztésben, csapatépítésben, fantázia és képzeletfejlesztésben, osztályokban, énerősítésben, alkotó munkában, tábori programokban. Szimbolikus helyszíneivel, mesefiguráival, változatos feladataival, játékos és vidám tükröt mutat nekünk. A sok-sok meseországbeli helyszín közül választva a gyerekek könnyen beszélnek az érzéseikről, a nehezen megfogalmazható gondolataikról, hiszen a gyermeki lélek nyelve a mese.
Erdei kalandokhoz: Illa Berek kártyacsomag
Egy erdő-játék-élmény kártyacsomag családoknak a hátizsákba. Az Illa Berek kártyacsomag sok-sok közös játékot, közös élményt, és így még több közös emléket tud adni családoknak, baráti társaságoknak, óvodás vagy iskolás csoportoknak, egyszóval mindenkinek, akik a természethez szeretnének kapcsolódni. 30 olyan játék szerepel ezeken a kártyákon, amik segítik felfedezni, észrevenni az erdőben rejtőző kincseket. Kíváncsivá tesznek, eleven és önfeledt alkotásra, játékra hívnak.
Gyerekszáj
„Hajót csináltam, és ez elvisz bárhová!”
„Én kemencét! Mindig tele van kenyérrel…”
„Ezt a kosarat majd megtöltöm étellel és édesanyának adom! Mi legyen benne amit Papó is szeret? Hát bort aztat nem teszek bele!”
