Téged mi vesz körül?

Életkor:

7+

Foglalkozás témája:

Értékes és értéktelen dolgaink.

Ez a foglalkozás remek lehetőség, jelen környezetünk, helyzetünk jó és rossz dolgainak számbavételére. Böhön a vadász sok értékes és értéktelen, sőt utálatos dolgot talál maga körül az útján, mégis a saját javára tudta fordítani. Néhány dologban nagyon jó: észrevesz, elfogad, összegyűjt, és pontosan tudja, hogy az élete szekerén zötyögő dolgok mit érnek, mire használhatók, hol a helyük. Mert helye mindennek van, még az utálatos, túl nehéz, akár a fájdalmas dolgoknak is.

+1 melléklet:

Böhön, a vadász

(burját népmese)

Hajdanában, réges-régen élt egy legény Burjátországban. Úgy hívták, Bőhön. Vadász volt ez a legény, a burjátok úgy mondják, höbűn. Hát a legényt mindenki csak úgy emlegette: Bőhön höbűn.

Egyszer, jókor reggel Bőhön höbűn elhatározta, hogy elmegy vadászni. Volt egy kis szekere, abba befogta szép kicsi fehér bikáját, s elindult. Kellett a szekér, hátha valami nagy vadat ejt, s akkor azt el tudja rajta hozni.

Ahogy így ment, mendegélt, elhagyta már a falut, amikor szemébe ötlött egy rozsdás olló. Ott hevert az úton. Bőhön nem röstellt lehajolni érte, feltette a szekérre, s arra gondolt:

– Bármi legyen, gazdagít.

Így tanulta ezt az apjától, az meg az ő apjától.

Ment tovább Bőhön höbűn, amikor pár lépés után mit látott? Látott az úton egy kicsi békácskát. Éppen őt nézte. Lehajolt Bőhön, tenyerébe vette a békácskát, s mondta neki:

– Na, te kicsi békácska, ne árválkodj itt az úton, gyere velem! – Azzal a szekerére tette, s arra gondolt:

– Bármi legyen, gazdagít!

Ment tovább. Ahogy így lépkedett, ballagott, egyszer csak egy csöpp kis kígyó siklott át előtte. Megállt a kígyócska, öltögette a nyelvét Bőhönre. Ő meg odament, óvatosan kezébe vette a kis állatot, s mondta neki is:

– Na, te kicsi kígyócska, ne árválkodj itt az út szélin te sem, gyere velem! – Azzal a szekerére tette őt is, s arra gondolt, amit az apjától, az meg az ő apjától tanult.

– Bármi legyen, gazdagít!

Így ballagott Bőhön höbűn vidáman, amikor egyszeribe valami megütötte az orrát. Beleszippantott mélyen a levegőbe, nézett jobbra, nézett balra, aztán lenézett a lába elé, s nem csalódott. Mert az hevert előtte, amire gondolt. Egy szép, nagy, friss, gőzölgő tehénlepény. Bőhönnek rögtön eszébe jutott:

– Bármi legyen, gazdagít! – Lehajolt, felvette a tehénlepényt, s feltette azt is a szekerére.

Kettőt se lépett, amikor megbotlott valamiben. Egy nagy, nyeletlen kalapács akadt a lába elé. Feltette azt is a szekérre, s már mondta is magában:

– Bármi legyen, gazdagít!

Ment tovább. Nézdelődött, nézgelődött, s hát megpillantott az út szélén egy elhagyott fürjfészket. Három kicsi tojás árválkodott benne. Nem hagyhatta ezt Bőhön höbűn, magához vette a tojásokat, feltette a szekérre, s na, mit is mondott? Hát azt, hogy:

– Bármi legyen, gazdagít!

Már beért az erdőbe, amikor az út két oldalán egy-egy kiszáradt bokrot vett észre. Fogta a kökénybokrot, felrakta a szekérre. Fogta a galagonyabokrot, felpakolta azt is, és az mondta, amit az apjától tanult, az meg az ő apjától:

– Bármi legyen, gazdagít!

Már szürkült, amikor meglátott egy tanyát. Rögtön tudta a nyomokból, hogy egy mangatháj házához érkezett. Ismerik ám a burjátok a mangathájt – ámbár senki se tudta megmondani, pontosan milyen. Nem ám, mert aki találkozott egy mangathájjal, azt a mangatháj megette.

Bőhön nem azért volt höbűn, hogy megijedjen! Gondolta, mangatháj ide, mangatháj oda, ő bizony itt letanyázik. Elkezdett lepakolni a szekérről. A kalapácsot feltette az ajtófélfára. A tehénlepényt letette a küszöb elé. Aztán bement a házba, és körülnézett.
A gerendára felakasztva túró csöpögött. Alatta dézsában gyűlt a savó, éppen jó volt a békácskának. Egy sajtárban tej volt, oda betette a kicsi kígyót. A mangatháj ágyában megágyazott a két szúrós bokornak, gondosan betakarta őket dunyhával. A sparhelt meleg hamujába került a három tojás, ő maga meg bebújt az ágy alá.

Jött a mangatháj. Üres volt a bendője, nem sikerült a vadászat.

– Hő! Hő! Idegen szagot érzek! Itt ember járt, lesz már vacsora! Csak szomjas vagyok, iszok előbb egyet. – És bement a házba.

Odament a savóhoz, hogy igyon. Igen ám, de a kis békácska szemen köpte a szörnyet. Felbődült, nem tudta, mi lehet az. Ment a tejhez, hogy akkor abból igyon. Kivágódott a kicsi kígyó, belemart a szeme közé. Üvöltött a mangatháj, megtántorodott, belehuppant az ágyba. Jajj! Szúrt a sok hosszú tüske nagyon. Felugrott a szörnyeteg, meglökte a sparheltet, kiugrott helyéről a hamutartó

fiók. A három tojás összekoccant, összetört, a forró tojáslé meg szembespriccelte.

– Jaj! Jaj! Mi ez? Mi a csoda ez?? Jajjjj! – És futott kifelé a házból.

Hanem azt elfelejtettem mondani, hogy Bőhön höbűn kiejtette a zsebéből az ollót, s az ott hevert a földön. Belelépett a mangatháj, beleállt az olló a pucér talpába. Kínjában üvöltött rettenetesen, feltépte az ajtót, kiugrott rajta. No, bizony éppen a tehénlepényre. Azon elcsúszott, hanyatt esett, a fejére meg rá a kalapács az ajtófélfáról. No, puff neki! A mangathájnak bizony annyi!

Előjött az ágy alól Bőhön höbűn. Megnézte a mangathájt, annak már tényleg annyi volt. Ásott neki egy nagy gödröt, eltemette, elföldelte, le is döngölte, aztán körülnézett a tanyán. Volt ott minden. Étel, ital, jószág, szerszám. Bőhön ott is maradt, s bizony mondom, sóra, fára többet nem volt gondja!

De egyvalamit soha nem felejtett el. Azt, amit az apjától tanult, az meg az ő apjától, s az is az övétől – mégpedig azt, hogy bármi legyen, gazdagít!

Forrás:
Megjelent: Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi. Magvető, Budapest, 2016. Mándoki László fordítása alapján Luzsi margó mesemondásában. 

+1 tipp:

A „Bármi legyen gazdagít” nagyszerű üzenet, érdemes később is felemlegetni.

+1 tipp:

Nehézségek lehetnek ezen a foglalkozáson:

• Az idegen szavakat itt érdemes elhagyni a meséből. A jurta helyett házat mondani, így lesz érthető.
• Az „bármi legyen gazdagít” mondatot is körül lehet járni, újra, hogy érthető legyen az üzenete.

Általában:
• A nehézsorsú gyerekeknek szokatlan lehet a mesehallgatás, ezért az itt csatolt történeteket lehet, hogy csak rövidítve, egyszerűsítve tudják befogadni, de a rendszeres mesealkalmakon ez fejlődik, ezért itt a teljes meseszöveget csatoltuk. Mélyszegénységben élő gyerekeknél sokszor az is különleges kincs lehet, hogy valaki szépen beszél, vagy meghallgat. A mesehallgatás segíti a belső képalkotás fejlődését, az énerő, az önbizalom fejlesztését, valamint a pszichológiai értékek mellett számos pedagógiai értékkel lesz gazdagabb a személyiség.

+1 praktika:

A játékok során akár nagyobb gyerekeknél is gondot okozhat az irányok, az írás, a testrészek megértése. Amit lehet, segítsük mutogatással, hogy gyerekeink ne a megszégyenülés tudatlanság érzését vigyék haza.

+1 praktika:

Az itt leírt foglalkozások olyan ötletek, amit kipróbáltunk, jól működött, de az aktuális csoporttól függően más és más lehet, más lehet a súlypontja, fókusza is.

+1 praktika:

Az időzítésnél hasznos lehet, ha tudjuk, mikor van a településen segély vagy családi pótlék nap. Erre nem érdemes foglalkozást tenni. Mélyszegénységben élő gyerekeink számára ez olyan ünnepnap, amikor a figyelmük egészen máshol van.

+1 praktika:

Néhány foglalkozás összekapcsolható, épülhetnek egymásra: fák/erdő, a víz/cselekvés, én/ritmus, föld/jövő.

+1 praktika:

Az alkalmakon néhány olyan segédeszközt használtunk, amik gazdagítják a foglalkozást, de megvalósíthatók ezek nélkül is.

Nagymozgásos játékokhoz: A szivárványszínű ejtőernyő

Ez egy nagy méretű, kerek vékony textil, ami varázslatosan repül, és sokféle játék kísérése alkalmas. Remek lehetőség, hogy a résztvevők megismerkedjenek a csoportban való együttműködéssel, a kooperatív csapatjátékkal, komplex mozgásformák által. A gyerekek közös tevékenységének összehangoltnak kell lenni ahhoz, hogy a saját mozgásuk eredményeként magasba emelkedjen az ejtőernyő. Az ejtőernyőjáték során megtaníthatóak az oldalak, zónák, végtagok, színek nevei, az együtt mozdulás. A fellebbenő ejtőernyő adta izgalmas pillanatokban bármilyen kérdés mentén tudunk választani, válaszolni, szaladni, csoportokat alkotni, köszönteni egymást. Nincsenek győztesek és vesztesek, csak közös játék és élmény.

Önismereti munkához, csapatépítéshez, kezdő és zárójátékhoz: A Mesejáró térkép

Mesék birodalmának térképe, melyen sokféle játékot játszhatunk akár csoport folyamatokat támogatva, a családban, gyors felmérésben, önismereti munkában, egyéni fejlesztésben, csapatépítésben, fantázia és képzeletfejlesztésben, osztályokban, énerősítésben, alkotó munkában, tábori programokban. Szimbolikus helyszíneivel, mesefiguráival, változatos feladataival, játékos és vidám tükröt mutat nekünk. A sok-sok meseországbeli helyszín közül választva a gyerekek könnyen beszélnek az érzéseikről, a nehezen megfogalmazható gondolataikról, hiszen a gyermeki lélek nyelve a mese.

Erdei kalandokhoz: Illa Berek kártyacsomag

Egy erdő-játék-élmény kártyacsomag családoknak a hátizsákba. Az Illa Berek kártyacsomag sok-sok közös játékot, közös élményt, és így még több közös emléket tud adni családoknak, baráti társaságoknak, óvodás vagy iskolás csoportoknak, egyszóval mindenkinek, akik a természethez szeretnének kapcsolódni. 30 olyan játék szerepel ezeken a kártyákon, amik segítik felfedezni, észrevenni az erdőben rejtőző kincseket. Kíváncsivá tesznek, eleven és önfeledt alkotásra, játékra hívnak.

Gyerekszáj

„A faluban sok szép virág van, meg a templom, de a legszebb amikor a családomat látom, szeretetben.”

„Ha lenne tengerpart a falunkban az azért lenne jó, mert gyönyörű lenne és nem lenne szemét csak delfinek. Minden nap ott beszélgetnék a barátnőimmel”

„ -A (Roma) székház az a szép.
– Miért?
– Mert van!”

„Vannak tulipánok az a szép. Meg az Isten az a legszebb itt nálunk.”

„ Nekem sok rossz dolog van a szekeremen! Édesanyám elhagyott meg ilyenek…Sok minden!”