Téli álomra készülő állatok

Leírás

A foglalkozások minden alkalommal névtanuló, koncentrációt, megérkezést segítő játékokkal kezdődnek. A játékok a Bemelegítő gyakorlatok a foglalkozásokra leírásban olvashatók. Ezek közül használtam névtanuló játékot, néhány babzsákos gyakorlatot, melyeket a foglalkozás témaköréhez kapcsolódva olyan versekre végezzük, amelyek valamilyen módon az őszhöz, közelebbről a téli álomra készülő állatokról szólnak, esetleg őszi erdei képeket felvonultató szövegek.

Példák ilyen versekre, dalszövegekre (amit versként használunk):

1) Kányádi Sándor: Hallgat az erdő

2) Kányádi Sándor: Madáretető

3) Móra Ferenc: A cinege cipője

4) Szúrós gombóc jár a kertben. Szusszan, pöffen minden percben.

Bokrok alját nézi sorra, buzgón szaglász nedves orra.

Hátán kócos a sok tüske, megfésülné, de nincs tükre.

Nem nyúl hozzá, így is jó. Úgy hívják, hogy sündisznó.

A példaként hozott versek közül a sündisznóról szólót emelem ki, amire a foglalkozás további része fel van fűzve: a téli álom jelenséget a sün viselkedésén keresztül beszéljük meg a gyerekekkel, alkotásként sünt formálunk agyagból, az udvari játékokhoz kapcsolódó kerettörténetek szintén sünre vannak átalakítva.

Beszélgetés a téli álomról:

Az irányított beszélgetés kérdései lehetnek: ki látott már sünt, hol látta, mit fogyaszt a sün, hol lakik, milyenek a kicsinyei, hogyan hat rá az ősz és a fizikai változások: a napi középhőmérséklet csökkenése, éjszakai fagyok, táplálék szűkössége. Meddig tarthat a téli álom? Melyek azok az állatok, amelyek még téli álmot alszanak? A gyerekek nagyon sok kérdésre tudják a választ, nagyon sok saját tapasztalatuk van, illetve különböző forrásokból vannak ismereteik, amiket fel tudnak eleveníteni. Azokat a kérdéseket, melyekre nem tudják a választ, vagy a válaszuk nem releváns, érdemes más oldalról megközelíteni vagy egy kis történettel illusztrálni. Ezek a történetek inkább elbeszélő jellegűek legyenek, ne tényközlők.

Alkotás:

Minden gyerek kap annyi agyagot, amennyi a tenyerébe kényelmesen elfér. Amikor megkapják, érdemes egy csendjátékot indítani, vagyis elmondani nekik, hogy egy kis haranggal jelezni fogunk, és amíg újra nem szólal meg a harang, addig csendben dolgozunk. Nem mondjuk meg előre, hogy mit fogunk készíteni. Első feladatként a kézben lévő agyagot apró darabokra csipkedjük. Instrukcióként elhangzik, hogy egy-egy darab lecsípése után csak ejtsék le az agyagdarabkát az asztalra (alátétre), legyen olyan, mint amikor egy levél lehull a fáról. Amikor az egészet felcsipkedték darabjaikra, összedolgozzuk darabonként, a tenyereink között egy gömböt formálunk. Az agyagból a tenyereink között egy gömb aljú, kúp tetejű formát alakítunk ki, melyből sünt formázunk, dróttal a hátára belevéssük a tüskéket, a kúpos részen kialakítjuk a szemet. Amikor kész vannak a sünök, érdemes a talpukra rávésni a gyerekek monogramját.

Javaslat:

Az elkészített agyagfigurával játszhatunk is, hová, hogyan bújik el, hogyan készít magának vackot. Ezt a gyerekek csoportokban is játszhatják, így minden csoportban külön-külön kialakulhat még egy-egy mese, történet, amivel foglalkoznak.

Udvari játékokkal zárult a foglalkozás:

Sünök és sasok (az eredeti játékcím Mormoták és musztángok) Két csapatot alkotunk, lehetőleg úgy, hogy a kisebb és nagyobb gyerekek egyenlő létszámban legyenek az egyes csoportokban, a két csoport különböző színű jelölőszalagot kap. A két indiántörzs egymástól kb. 25-30 méterre helyezkedik el, egy-egy vonal mögött, ez a saját táboruk. Kerettörténet: két indián törzs lakott egymás közelében, az egyik törzsnek a sas volt a totemállata, a másiknak a sün. Az idő nagy részében a két törzs békében élt egymás mellett, de olykor törzsi villongások is előfordultak. A játékvezető egy dobbal jelt ad. Ha egy dobszó van, akkor a két csapat egy lépést közeledik egymáshoz, ha két dobszó van, akkor kettőt stb., mikor kellően közel vannak egymáshoz, a játékvezető az egyik csapat nevét kiáltja, akiknek menekülniük kell vissza a saját táborukba. Pl. a sasok menekülnek, a sünök üldözik őket, akit elkapnak, le kell cserélnie a jelölőszalagot a másik csapat színére, és onnantól a másik csapat tagja.

Mivel ezt a játékot egy korábbi foglalkozáson is játszottuk, nagy örömmel vettek benne azok a gyerekek részt, akik ráismertek a játékvariációra, de azok is, akik most játszottak először.

Elaludt az álmos süni (Forrai Katalin: Ének az óvodában című könyvében szereplő Elaludt az álmos cica című dal és játék átirata): Körben állunk a gyerekekkel, fogjuk egymás kezét. Kiszámolunk valakit, akiből álmos sün lesz, ő beáll a kör közepére. „Elaludt az álmos süni, játszhatunk, játszhatunk, de ha fölkel futhatunk.” Erre a dalra körbejárunk, a körben álló süni „alszik”, amikor odaérünk a dalban, hogy „futhatunk”, a süni kinyitja a szemét, és kergeti a többieket, míg valakit el nem kap, akkor az lesz az álmos süni.

A foglalkozás végén minden gyerekkel egy kört alkotunk, és megkérjük, mondjanak egy játékot vagy feladatot, ami a legjobban tetszett nekik. Megkérdezzük azt is, hogy volt-e olyan, ami nem nyerte el a tetszésüket, vagy valamilyen problémát okozott nekik.