Udvari játékok a foglalkozásokra
Időtartam:
0,5 óra
Létszám:
1-15
Életkor:
5-12
Foglalkozás témája:
A foglalkozások egy részében az időjárás megengedte, hogy kinti játékokat is játszunk. Ezek a népi gyerekjátékok és fogójátékok általában a foglalkozások végén zajlottak, amikor az alkotást követően jól esett a gyerekeknek kicsit „kiengedni a gőzt”, és szervezett keretek között, de hangoskodni, futkosni volt lehetőség. Az alább olvasható játékok egyrészt Forrai Katalin: Ének az óvodában című könyvében is megtalálhatók, ahol ezek mellett még szép számban találunk jól használható népi gyermekjátékot. A játékok további forrása: Kim John Payne: Gyermekeink játékai című könyve. Az átvett játékokra igaz, hogy a foglalkozás témájának megfelelően alakítottam át a kerettörténetet, biztatok mindenkit arra, hogy a korábban ismert játékokhoz bátran találjon ki más, új kísérő szöveget! A játékok közt természetesen van olyan is, ami szájhagyomány útján terjed, forrást nem tudok hozzá mondani.
Gyertek haza, ludaim
– Gyertek haza, ludaim!
– Nem megyünk!
– Miért?
– Félünk!
– Mitől?
– Farkastól.
– Hol a farkas?
-Bokorban.
– Mit csinál?
– Mosdik.
– Miben mosdik?
– Aranymedencében.
– Mibe törölközik?
– Kiscica farkába.
A szöveget párbeszédként adják elő a gazdasszony, aki a ludak csoportjától kissé távolabb áll, és a ludak. A farkas lesben áll. A ludak a „Kiscica farkába” elhangzása alatt szaladni kezdenek a gazdasszonyhoz, a farkas amennyit csak tud, elkap közülük. Kisebb létszámú csoportban érdemes limitet adni, vagyis egy alkalommal csak egy ludat kaphat el a farkas, onnantól már ketten állnak lesben, majd a két farkas a következő körben megint csak egy-egy ludat foghat meg fejenként stb. A játék végén utolsóként maradó lúd lehet a következő kör farkasa.
Halas fogójáték
Az eredeti játék „cápafogó” néven ismert, az általam leírt játék ennek az átalakítása. kijelölünk egy 6-8 méterszer 25-30 méteres területet (krétával, jelölőszalaggal a terepnek megfelelően) a téglalap egyik rövidebb végén felsorakozik az összes halacska (gyerek), kivéve a csuka (fogó). A halacskáknak át kell úszni (futni) a szemben lévő oldalra. Akit a csuka megfog, leül, és karjait kinyújtja, hínár lesz belőle. Akihez a hínár hozzáér, annak is át kell változnia hínárrá. Így nincs kiesés: más szerepben, de mindenki játékban marad. Ha elfogy az összes halacska, új csukát választunk.
„Mormoták és musztángok”
Mormoták és musztángok a játék eredeti címe, de a témától függően szabadon megváltoztathatjuk a két állatnevet. Két csapatot alkotunk, lehetőleg úgy, hogy a kisebb és nagyobb gyermekek egyenlő létszámban legyenek az egyes csoportokban, a két csoport különböző színű jelölőszalagot kap. A két indiántörzs egymástól kb. 25-30 méterre helyezkedik el, egy-egy vonal mögött, ez a saját táboruk. Kerettörténet: két indián törzs lakott egymás közelében, az egyik törzsnek a rézsikló volt a totemállata, a másiknak a keresztes vipera. Az idő nagy részében a két törzs békében élt egymás mellett, de olykor törzsi villongások is előfordultak. A játékvezető egy dobbal jelt ad. Ha egy dobszó van, akkor a két csapat egy lépést közeledik egymáshoz, ha két dobszó van, akkor kettőt stb., mikor kellően közel vannak egymáshoz, a játékvezető az egyik csapat nevét kiáltja, akiknek menekülniük kell vissza a saját táborukba. Pl. a rézsiklók menekülnek, a viperák üldözik őket, akit elkapnak, le kell cserélnie a jelölőszalagot a másik csapat színére, és onnantól a másik csapat tagja.
+1 tipp:
Másik alkalommal sünök és sasok volt a két indián törzs neve. Az egymással alliteráló állatnevekkel való tréfálkozás színesítheti a játékot. Kilenc-tíz évesnél idősebb gyerekek esetében s hanggal kezdődő más állatneveket mondva (pl. sólymok, sáskák) meg lehet lepni a két csapatot, a gyerekek ezek után még jobban figyelnek, hogy mi hangzik el.
Varjú-fogó
A terpeszfogóként ismert játék átalakítva a madarak témakörre.
A varjak meglepik a dinnyeföldet, de a csősz nem hagyja, hogy mindent összecsipkedjenek. Akit elkapnak, madárijesztő lesz belőle: terpeszállásban és széttartot kezekkel áll addig, míg valaki a lábai közt át nem bújik, akkor újra beállhat varjúnak. Két-három percenként érdemes váltogatni a csősz személyét.
Kiszáradt a diófa
Körjáték: „Kiszáradt a diófa, nem játszhatunk alatta, majd megújul tavaszra, majd játszhatunk alatta.” Egy gyermek középen áll, karját magasba tartja, mintha faágak lennének, a többiek egymás kezét fogva körbejárnak. A kör közepén álló gyerek a dal végén társat választ, s míg a többiek megismétlik a dalt egyhelyben állva és tapsolva, addig ők kézen fogva forognak, a dal végén az első gyerek beáll a sorba, választottja pedig a körben marad. Sok résztvevő esetén 3-4 gyereket is be lehet állítani a körbe.
